A nikotinfüggők mekkája a metafizikusok valhallája a kormány aranybányája a trafikosok kenyere az érrendszer átka vagy a söröm kísérője.
Aki kultiválja a pipát annak reggel muszáj, étkezés után kötelező és szex után mintha selyemágyba tenné az ember a farkát.
Még sok találó névvel lehetne illetni ezt a növénykét, de komolyra fogva a szót izzítsuk be az agyunkat és helyezzük más megvilágításba ezt a keménydrogot.
Nem csupán új megközelítésről lessz szó, hanem ha elég képlékeny fölfogással rendelkezik az alany még kitudja, lehet bukfencezik egyet az értelmével a fölfoghatatlanba.
"Amerikában a dohányt hagyományosan pszichedelikus szerként használták. Azonban azt követően, hogy az európai emberek megérkeztek a kontinensre, hamar kereskedelmi áruként és rekreációs drogként vált népszerűvé.
A dohánytermékek mindegyike tartalmaz nikotint, így rendszeres fogyasztásuk esetén függőség alakul ki, melyről igen nehéz leszokni. A nikotin erős idegméreg, mely serkenti a szívműködést (megnő a vérnyomás és a pulzus), élénkíti az agyat és az izmokat, de amint ez a hatása elmúlik, a túl nagy kihasználtság miatt fáradtság tünetei jelentkeznek. A nikotin serkenti az adrenalin- és a dopamintermelést, így az agy „felpörög”. Rendkívül toleráns anyag, ezért amint a szervezet hozzászokik (akár 1-2 nikotinbeviteli alkalom után), folyamatosan nagyobb adagra van szüksége. Amennyiben ez nem történik meg, az élettevékenységek gyengülése figyelhető meg, rosszullét, a nikotinfogyasztás iránti vágy stb.
Társadalmi hatások[szerkesztés]
A nyilvános helyen való dohányzás hosszú ideig a férfiak előjoga volt, nők esetében pedig a szabadosságot jelképezte. Japánban az Edo időszak alatt a prostituáltak és ügyfeleik gyakran a dohányzás felkínálásának álcája alatt közelítették meg egymást, és ugyanez volt igaz a 19. századi Európában is.[11]
Az amerikai polgárháborút követően a dohány- és elsősorban a cigarettafogyasztás a férfiassághoz és a hatalomhoz kapcsolódott, így például a tőkés sztereotípiájához is hozzátartozott. A dohányt manapság sokfelé elutasítják, világszerte dohányzásellenes szervezetek sokasága küzd a dohányzás ellen. Bhután az egyetlen olyan ország a világon, ahol a dohányzás törvényellenes.[
Mint minden növény ez is lehet méreg, de gyógyszer is. Amerikai és francia tudósok szerint a nikotin hatékonyan alkalmazható skizofréniában szenvedő emberek agytevékenységének normalizálására, ezért nem csoda, hogy sok ilyen betegségre hajlamos ember ösztönösen sokat dohányzik.
Növénygenetikusok megállapítása szerint a dohány az Andok vidékéről származik, a mai Peru és Ecuador területéről. Az első dohányültetvényeket időszámításunk előtt 3-5 ezer évvel kezdték művelni. Amerika felfedezésekor, 1492-ben a dohány már az egész amerikai kontinensen elterjedt volt. A dohányzás (a dohány füstjének be- és kilélegzése), egy volt a dohány fogyasztásának számos módja közül. A dohányszíváson kívül a dohányt az orrukba tették, rágták, ették, itták, testükre kenték, golyócskák formájában a szemükbe tették és végbélkúpként használták. A rítusokban a harcosok arcába lehelték a harc előtt, vetés előtt a szántóföldre szórták, az isteneknek áldoztak vele, szexuális aktus előtt a nőkre fröcskölték, valamint férfiak és nők egyaránt narkotikumként használták.
A dohányzás európai megjelenése előtt az amerikai kontinensen az őslakosok már régóta hódoltak ennek a szenvedélynek. Mivel nagy adagban a dohány hallucinogén hatást válthat ki, a bennszülött amerikaiak soha nem használták a szert rekreációs célra. Ehelyett inkább fogyasztották pszichedelikus szerként; bizonyos törzsekben csak a tapasztalt sámánok és a varázslók használhatták. Egyes észak-amerikai törzsek tagjai erszénybe kötve nagy mennyiségű dohányt hordtak magukkal, mivel a dohány általánosan elfogadott kereskedelmi árunak számított. Mások bizonyos, szentnek tartott szertartások keretében, vagy egy alku megpecsételéseként pipában szívták el a dohányt.[28] Életük minden szakaszában, még a gyermekkorban[29] is, pipát szívtak rituális eseményeken. Ezek a népek úgy hitték, hogy a dohány a Teremtő ajándéka és a kifújt dohányfüst felemeli az egekbe az ember gondolatait, imáit .
Sok növény tartalmaz nikotint, aminek a fő szerepe a kártékony rovarok távoltartása. A dohány magasabb koncentrációban tartalmaz nikotint, mint a többi növény. Azonban ellentétben más Solanaceae fajjal, a dohány nem tartalmaz tropaid alkaloidákat, melyek nemcsak a rovarok számára jelentenek fenyegető veszélyt, hanem az emberekre és egyéb állatokra tekintve is ártalmasak."
"ennyit a Wikipédiáról..."
Továbbiakban az önáltatás a tudomány és jópofa ám lényegében forradalmian új látásmód leírása következik. Vagy mittomén...
Szociológiai hatások
• A dohányos egy kisebbségi csoport része. Összetartanak, falaznak egymásnak: szinte szabadkőművesekként viselkednek ellenséges környezetben, ezáltal erősítve a csoporthoz tartozás érzését, szocializálódást. Levonható a következtetés, hogy a dohányosok inkább közösségi emberek, mint a nem dohányosok, tehát civilizáltabbak is azoknál.
• A dohányos rágyújt, mikor ideges, vagy mikor elégedett önmagával és/vagy környezetével. Nem terheli embertársait azzal, hogy rajtuk vezeti le a feszültségét, esetleg nyakon zúdítja őket túlcsorduló érzelmeivel. A dohányzó kifelé mutatott hangulati arculata kevésbé alternáló, tehát kiszámíthatóbb, követhetőbb ember.
• A dohányost kisebbfajta eufória tölti el, mikor cigarettára gyújt. Agyában endorfin termelődik, ami boldogabbá, elégedettebbé teszi. Ez átsugárzik közvetlen környezetére is.
• A dohányos dohánytermékeket vásárol. Trafikba jár, ahol a trafikossal előbb-utóbb jó viszonyba kerül. Interperszonális kapcsolatai ezáltal sokasodnak, erősödnek.
Élettani, ökológiai hatások
• A dohányosok nikotintartalmú füstöt lélegeznek be, ami szűkíti az ereket, vastagítja azok falát. Emellett – általános szokásként – alkohol és koffeintartalmú folyadékokat is fogyasztanak, melyek tágítják az ereket. A dohányzó ember szervezetét ért káros hatások tehát kiegyenlítik egymást, így közelítve az ideális állapothoz!
• A füstölés tartósító eljárás. Az állati eredetű élelmiszerek egy része ezzel a természetes és ősi eljárással van konzerválva. Elég nyilvánvaló, hogy az emberi szövetekkel is hasonló kölcsönhatásba lép a füst, mint teszem azt a lókolbásszal. Ennek alapján kijelenthető, hogy a dohányos emberek jóval tovább élnek, mint a nemdohányzók. Az erről olvasható ellentétes statisztikák hamisak, vagy más káros hatások és véletlen miatt nem a valós értékeket mutatják.
• A dohányos dohányt füstöl el. A dohány, mint kultúrnövény, ezért kerül egyre nagyobb termőterületen termesztésre. Íme egy faj, mely evolúciós sikerességét egy emberi szokásnak köszönheti.
• A dohányzás elriasztja a szúnyogokat és egyéb vérszívókat. Az emberiség évszázadok óta sikertelenül küzd ezekkel a rovarokkal és az általuk terjesztett betegségekkel. A dohányos tudja a választ: ha mindenki dohányozna, nem lenne a szúnyogok számára táplálék, kipusztulnának, így számos halálos kór tűnne el a Föld színéről!
• A dohányzás étvágycsökkentő hatásai közismertek. A jóléti társadalmakban az elhízás egyre fokozottabban jelentkező probléma. Vonjuk le a következtetést: mivel az emberek többsége sportolni nem szeret, fogyókúrázni nem akar, akkor csak a dohányzás marad megoldásként. Kérném a kormányokat, hogy állami pénzekből a média útján népszerűsítsék a dohányzást például cigarettázási versenyek, "Ki mit szív?" műsorok sugárzásával.
Életmód, kulturális hatások
• A dohányzás egy szertartás. Megvan a rágyújtásnak a megfelelő módozata, eszközei. A pipakészítés egy kihalóban lévő szakma. Keressétek a kézműves munkával készített rózsafagyökér, habkő és egyéb pipákat, így támogatva és elismerve a mesterek munkáját. Ha pedig megvettétek, ne hagyjátok a polcon porosodni: használjátok!
• A dohányreklámok – amíg nem tiltották – a modern kultúra részei voltak. Szellemes és ötletes filmjei és plakátjai sokunkat gyönyörködtettek. Engedélyezzék ismét az élvezeti cikkek reklámozását!
• A cigaretta- és szivardobozok, a dohányzacskók, az öngyújtók és gyufásskatulyák egy része igényes és művészi kialakítású. Sok gyermeknek okoz évekig tartó örömöt, hogy hobbiból gyűjtik, csereberélik, csoportosítgatják ezeket.
• A dohányzás fejleszti a gesztusnyelvet és annak használatára való képességet. Ki ne ismerné azt a klasszikus ismerkedési nyitómondatot az utcáról, hogy „Ne haragudj! Van tüzed?” Ugyanez nemzetközileg is alkalmazható a gesztusnyelv segítségével. A kis pantomim előadás a megfelelő szavak kíséretével nyelvoktatásnak és –gyakorlásnak is alkalmazható. Aki nem dohányzik, kevesebb okot találhat itthon és külföldön más emberek megszólítására, ismerkedésre.
• A dohányzás eltörli a vallási és kulturális ellentéteket. Az együtt dohányzás sok esetben erősebb minden egyéb társadalmi konvenciónál. Gondoljunk a tűzszünet idején az egy lövészárokban együtt dohányzó ellenséges katonákra a világháborúk során.
Ezek után megkérdezem:
Mi a jó túróért szekálják szegény dohányosokat, mikor ennyi jót tesznek a világgal? :)
"internetes forrás"
Ez jó...
Mi van még?
